A harangokat a XIV. századtól kezdve látták el feliratokkal, melyek híven tükrözték öntésük korának szellemét. A feliratokon megnevezték a harang öntőjét, az öntés helyét és idejét, öntetőjét, adományozóját az öntés célját. A feliratok sok esetben vallásos szöveggel is el voltak látva.
A középkori harangjainkon csak egy rövid vallásos mondat olvasható:
O REX GLORIE VENI CUM PACE /Oh Dicsőség Királya jöjj el békével/
A protestantizmus elterjedésével a protestáns világképnek megfelelőek feliratok is megjelentek:
VERBUM DOMINI MANET IN ETERNUM /Az Úr igéje megmarad örökké/
A 16. század második felétől az adományozók neve mellett az titulusaik is megtalálhatók. Ettől kezdve a mesterek is megnevezik magukat és szokássá válik, hogy egy szentnek (protestáns egyházaknál Szentháromság) tiszteletére öntsenek harangot.
A 19. század közepétől egyre gyakrabban találkozunk harangokkal, mely az elhalt szülő, házastárs, gyermek emlékét, vagy az első világháborúban elesett hősök emlékét őrzi.
A köztudatban elterjedt a leggyakrabban használt és ismert
VIVOS VOCO, MORTUOS PLANGO FULGURA FRANGO /Az élőket hívogatom, a holtakat siratom, a villámokat megtöröm/
felirattal Magyarországon csak a 20. században öntött harangoknál találkozunk.
Leggyakoribb harangfeliratok
O REX GLORIAE VENI CUM PACE (Dicsőség Királya jöjj el békével)
VERBUM DOMINI MANET IN AETERNUM (Az Úr igéje megmarad mindörökké)
VIVOS VOCO MORTUOS PLANGO FULGURA FRANGO (Az élőket hívom, a holtakat siratom, a villámokat megtöröm)
AZ ÉLŐKET HÍVOM, A HOLTAKAT SIRATOM, A VILLÁMOKAT MEGTÖRÖM
SOLI DEO GLORIA (Egyedül Istené a dicsőség)
EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG
IESUS NAZARENUS REX IUDEORUM
TEBENNED BÍZTUNK ELEITŐL FOGVA
ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK
HA ISTEN VELÜNK, KI ELLENÜNK
HISZEK EGY ISTENBEN, HISZEK EGY HAZÁBAN
Megszemélyesítés: ÖNTÖTT ENGEM... GOSS MICH... FUDIT ME...